Egyházi szókereső

• palla: A Palla (néha *pala* néven is) egy díszített, megerősített lenvászon négyzet, amelyet a misén a kehely borral (az Úr vére) való lefedésére használnak, hogy megakadályozzák a szennyeződések vagy rovarok bejutását. Ez az eszköz a korporál hátoldalából fejlődött ki, és a római katolikus, valamint a lutheránus egyházakban használatos.
• edes: A Sedes egy a szentélyben rögzített szék, amelyből a főcelebráns vezeti az istentiszteletet. Ez a berendezés csak a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgiai reformok során vált általánossá, és a *sedilia*-val ellentétben a hívek felé néz. A sedesnél végzi a pap a kezdő és záró szertartásokat, innen vezeti az igeliturgiát és a könyörgések imádságát, valamint innen tarthatja a prédikációt is. A sedes közelében kapnak helyet a diakónusok és a többi szolgálattevő.
• áldás: Az Áldás (más néven benedikció) egy vallási szertartás, melynek során bizonyos dolgokra ünnepélyesen Isten áldását kérik, hogy azok hasznára váljanak az embereknek.
• abak: Az Abákusz vagy Abak a templomi liturgikus felszerelés része. Ez egy kis asztalka, amelyet a szentmise előkészületeihez használnak, és általában a szentélyben, az oltár közelében helyezkedik el – leggyakrabban a templom episztola (jobboldali) oldalánál a fal mentén. Az abákuszon lenvászon terítő is lehet, és rendszerint akolitusok vagy ministránsok szolgálnak rajta. Itt készítik elő a miséhez szükséges eszközöket: a kenyeret és bort az átváltoztatás előtt, tálat, paténát, kannácskákat, a *lavabo* kéztörlőt stb. A hívek számára szánt ostyák a mise alatt itt lehetnek elhelyezve cibóriumban vagy pyxisben.
• korporál: A Korporál egy fehér, lenvászonból készült négyzet alakú anyagdarab, amelyet a katolikus szentmise során használnak. A korporálra helyezik a paténát, a kehelyt, és esetenként a cibóriumot is. A római rítus rendkívüli formájában a szentmisén magát az ostyát is erre helyezik.
• navikulárius: A Navikulárius (ritkábban **navikulár**; latinul *navicularius*) az a ministráns, aki a liturgiák során a tömjéntartó **tömjéncsónakot** (*navicula*) viszi. A bevonulási menetben a navikuláriustól jobbra halad a **turiferárius**, aki a tömjénezőt (*thuribulum*) viszi, és utánuk következik a **krucifer**, a menetkeresztet (*processziós keresztet*) hordozó ministráns.
• keresztség: A Keresztség a szentségek egyike, amely a bűnöktől való megtisztulást és a hívő Krisztussal való egyesülését jelenti. A keresztény keresztségi gyakorlat gyökerei **Keresztelő János** személyéhez nyúlnak vissza, aki – az Újszövetség tanúsága szerint – **megkeresztelte Jézust** a Jordán folyóban. A „keresztség” görögül **βάπτισμα** (*baptisma*), ami azt jelenti: *alámerítés*. A Biblia a keresztséget vízbe való alámerítésként határozza meg. A különböző keresztény egyházak hagyományaiktól függően a keresztséget **leöntéssel** vagy **teljes alámerítéssel** végzik.
• oltár: Az Újszövetség az Oltár szót Jézus keresztáldozatának kifejezésére használja (ApCsel 14,13 és Zsid 13,10). Mivel a kereszténységben nem létezik más áldozat, csak az egyetlen főpap, Jézus Krisztus áldozata, az oltárt a keresztények másképp értelmezik, mint más vallásokban. Ezért a latin nyelvű keresztények sem a pogány vallásokban szokásos *ara* szót használták, hanem egy új kifejezést vezettek be: **altare**, amely „felemelt helyet” jelent. A kereszténységben az **oltár** az a hely, ahol az Eucharisztia ünneplése során a kenyér és a bor áldozati adományként bemutatásra kerül.
• monstrancia: A Monstrancia (latin monstrare – „megmutatni”, „bemutatni” szóból; más néven custodia) egy díszes, üvegezett, nemesfémből (leggyakrabban aranyozott ezüstből) készült, lábon álló szentségmutató, amely a katolikus templomok oltárain használatos szent eszközök és edények közé tartozik – latinul *Vasa sacra*. A legkorábbi időkben (kb. a 12. századtól) a monstrancia eredetileg szent ereklyék bemutatására szolgált, így kezdetben *ostensorium* volt: egy nyitott (üvegezett vagy kristállyal, berillel ellátott) ereklyetartó – latinul *monstrantia pro reliquiis*. Csak később vált az Eucharisztia ünnepélyes kihelyezésének és imádásának eszközévé.
• Exsultet: Az Exsultet (latinul „zajongj!”) a római liturgiában a húsvéti himnusz neve, amelyet a diakónus énekel a húsvéti vigília kezdetén. Ez egy dicsőítő ének a húsvéti gyertyához, vagyis a paszkálgyertyához, amely a feltámadt Krisztust jelképezi.
• tabernákulum: Az Eucharisztikus tabernákulum (a különböző időszakokban és elhelyezkedés szerint *szentély*, *pastofórium* vagy a latin *tabernaculum* kifejezésből eredő *tabernákulum*) a katolikus templomok legszentebb helye, amely az Eucharisztia liturgikus edényeinek tárolására szolgál. A tabernákulumba kizárólag a pap vagy általa felhatalmazott személy léphet be; mások (ministránsok, sekrestyések, templomlátogatók stb.) nem helyezhetnek el benne semmit, nem vehetnek ki, és nem kezelhetik azt semmilyen módon.
• szenteltvíztartó: A Szenteltvíztartó (kropenka) egy rendszerint tálka formájú edény, amely szenteltvizet tartalmaz. A római katolikus egyházban és néhány más keresztény felekezetben használják (de nem a görögkatolikusoknál vagy az ortodoxiában). Általában a templom bejáratánál helyezik el, hogy a hívek belépéskor belemárthassák ujjaikat, és keresztet vethessenek magukra. Kis szenteltvíztartók néha magánházakban is megtalálhatók.
• kehely: A Kehely (latinul *calix*) két archetípussal rendelkezik: egyrészt az ókori kettősfülű kehely, a *kráter*, amely különböző méretű volt, és bort vízzel kevertek benne, illetve ebből ittak; másrészt a borospohár, amelynek tagolt szárral rendelkezik. A kereszténységben a kehely egy jól meghatározott liturgikus edény, amelyet az istentiszteleten használnak. Az evangéliumok szerint Jézus Krisztus a bort töltötte ebbe a kehelybe az utolsó vacsorán, tanítványainak átadva a jövőbeli imádság szavaival: „Vegyétek, igyatok mind ebből…”.
• aspersorium: Az Aspersorium (a latin *aspergere* – „meghinteni” szóból) egy hordozható szenteltvíztartó edény, amelybe a kropoly (latinul *aspergil*) kerül bemártásra, amikor szenteltvízzel való meghintés történik a római katolikus egyházban. Átvitt értelemben az aspersorium lehet *szenteltvíztartó* vagy *kropolytartó* is. A személy, aki az aspersoriumot hordozza, **asperferarius** néven ismert (magyarul ritkán használt, lefordítható például mint „kropolyhordozó”).
• tömjéncsónak: A Tömjéncsónak (latinul Navicula) a liturgiában használt edény, amely a tömjén tárolására szolgál, amit a pap a tömjénezőbe (tömjénező edénybe) szór. Hagyományosan a loďka hajótest alakú volt – innen ered a neve –, de manapság gyakran kerek formájú. Az istentiszteleten a tömjéntartót és a hozzá tartozó kis kanalat egy ministráns viszi, akit **navikuláriusnak** neveznek.